Írások tőlünk-a múlt

AntroOtthon - Életközösség az idős emberekért I.

Magyarországon, a  rendszerváltás óta eltelt évtizedekben az emberi életút eleje a Waldorf pedagógia rohamos elterjedése, kibontakozása  által rengeteg támogatást kapott. Itt az idő, hogy minél szélesebb körben az életút vége is megkapja azt a törődést, gondoskodást, megemelést, aminek segítségével egyre több ember, egyre tudatosabban  hagyhatja el e földi világot és készülhet fel az eljövendő inkarnációra.  

Antropozófus idősotthon létrehozása újra és újra szóba kerül kisebb-nagyobb közösségekben. Többekben már évek óta ott munkálkodik az akarat csírája….

A 2021 őszén életre hívott csoportunkba tudatosan kerestük ezeket az embereket. Rendszeres kétheti találkozókkal , közösen próbálunk  meg kapcsolódni egy, a szellemi világban már meglévő ideához, ami - úgy hisszük - általunk szeretne a Földre születni. Nem csupán egy idősotthont érzékelünk, hanem egy olyan életközösséget, melynek fókuszában az idősödő emberek állnak. Ahol értelmet lehet adni az  utolsó hétéves életszakaszoknak. Ahol életünk  utolsó percéig a közösség értékes tagjai maradhatunk.  Ahol  méltósággal  lehet  búcsúzni jelenlegi életünktől.  

Hosszú beszélgetések eredményeként született meg a küldetésünk:

“Az idősek köré szerveződő antropozófus életközösségünk küldetése az élet és halál misztériumának tudatos megismerése és ápolása a korszellem szolgálatában. Ennek érdekében cselekszik és fejlődik az egyén a közösség részeként, és ezen az úton válik lehetővé békében fordulni a fény felé. Természetbe beágyazott otthont hozunk létre és éltetünk, ahol teret kapnak ápoló és gyógyító tevékenységek. ”

Tudatosan haladtunk végig  a Bernard Lievegoed által megalkotott, majd tanítványa,  Otto Scharmer által kibontott   U-folyamaton, mely alapja tud lenni minden, egészséges  működésre törekvő  közösségi kezdeményezésnek. 

A  küldetésünk  meghatározása közben  egyre inkább világosabbá vált, hogy egy olyan antropózófus életközösség életre hívására szövetkezünk, ami egy misztériumhely és egy modellintézmény is egyben. 

Életközösségben gondolkodunk,  melyben egy biodinamikus kisgazdaság támogatja az ott élők egészséges táplálékhoz jutását, lehetőséget kínál értelmes tevékenységekre. A természetközeli életben a lakók a természet részeként élhetik meg önmagukat.  A szellemi táplálék, művészi munka, stúdium, liturgiák legalább akkora jelentőséggel bírnak, mint az antropozófus szemléletű ápolás, gyógyítás és terápiák alkalmazása. Ilyen módon szellemi, lelki és fizikai szinten is támogatni kívánjuk a közösség tagjainak életét. Az életközösségben kollektív felelősségvállalás működik: mindenki képességeihez és erejéhez mérten részt vesz a közösség megélhetésének természeti és szociális forrásainak megteremtésében, egymás gondozásában. Az otthonbeli létre nem, mint megvásárolt szolgáltatásra tekintünk,  hanem egy olyan kreatív folyamatra, mely mindenkitől elköteleződést és felelős részvételt kíván. 

Az AntroOtthonban a szellemi munka mellett az utolsó pillanatig szerepe lehet az önismereti munkának, a lénytagok ápolásának.

 Misztériumhely abban az értelemben, hogy az ott élők  tudatosan készülnek  a küszöb átlépésére, a halálfélelem feloldására, a Krisztus lénnyel  való találkozásra.  Az elmenni készülő  élete végéig a közösség tagjaként részesül a támogatásban, a szeretetben, mert élete utolsó pillanatáig a közösségben maradhat. 

Kezdeményezésünkkel egy modellintézményt kívánunk életre hívni, melynek  működése inspiráló példa lehet  majd mások számára is, hasonló intézmények létrehozására. 

A szellemi szférában a  következő lépés  az alapelvek meghatározása. Az alapelvek keresésénél azok az alapvető emberi értékek kerülnek elő, amelyekkel  majd a leendő életközösséget is  működtetni szeretnénk. Ehhez arra van szükség, hogy már most, az alapítás jelenlegi fázisában mi magunk is így dolgozzunk.  

Alapelvnek tekintjük, hogy egymás lényét tiszteljük, elfogadjuk, egymás fejlődését támogatjuk. A közös munkánkban alázattal és odaadással vagyunk jelen,  a kommunikációink során egymás véleményét meghallgatjuk, nem minősítjük. Mindenki egyéni felelősségének érzi, hogy az esetlegesen megbúvó ellentéteket láthatóvá tegyük, mert tudjuk, hogy a konfliktusok életünk nagy tanítómesterei, mely által fejlődhetünk egyénileg és közösségi szinten is. 

A célok meghatározásánál a következő kérdésekre kerestük a válaszainkat:

• Hány fős közösségben gondolkodunk? 

• Hány fő a gondozó, szakápoló, terapeuta, egyéb munkakörben dolgozó stb. 

• Milyen a földrajzi, az ökológiai és a szociális környezet? 

• Mekkora a terület, milyen annak a tagoltsága? 

• Hány és milyen épületek állnak ezen a területen, milyen funkciókat elégítenek ki?

• Milyen az épített környezet stílusa?

• Milyen a mezőgazdaság szerepe, milyen célokat elégít ki a megléte?

• Hogyan valósul meg a közösségi lét e módjának ökológiai és gazdasági  fenntarthatósága?

Elképzeltük az otthon működését a megnyitástól számított 7 év múlva. Mivel jelenleg rajtunk keresztül szeretne a küldetésünk lénye megnyilvánulni, a mi közös munkánk hívja le a szellemi világból , ezért fontos, mit is vizionálunk. 

Álmodtunk. Mindenki külön-külön. Majd álmainkat  megosztottuk egymással, kerestük a közös metszetet.  Megpróbáltuk meghatározni az intézmény szűkebb és tágabb fizikai környezetét, építészeti felépítését,  struktúráját, szerkezetét, egységeit, szakember igényét.

 E beszélgetések közben körvonalazódott számunkra a kétféle “beköltöző”. Az “önjáró” és a már ápolásra szoruló. Az önjáró idős egyik legfontosabb szempontja lehet, ami miatt az AntroOtthont választja:a közösség megtartó ereje. Képességeihez és erejéhez mérten adni tud és akar még a közösségnek. Belefolyik a kert, a ház körüli teendőkbe, az ápolási munkába, az ünnepek szervezésébe stb.   Az ápolásra szoruló nem nélkülözheti már szakemberek támogatását, de reményeink szerint élete utolsó pillanatáig  a közösség hasznos tagjaként élheti meg önmagát.  

AntroOtthon - Életközösség az idős emberekért II.

"Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs.

 Valakinek lenni a semmiből. Nem a legkisebb, hanem

 a legnagyobb ellenállást keresni. Csak azt érdemes 

megcsinálni, ami lehetetlen."

(Hamvas Béla)

A fenti sorok igazi hajtóerőként szolgálnak, most már több, mint másfél éve számunkra.  megteremteni a lehetetlen. Azt, ami eddig még nem volt. Magyarországon legalábbis még nem. De a csoportunk 12 tagja számára az AntroOtthon életközösség már-már szinte a valóság. Úgy gondolunk rá és úgy beszélünk róla, mintha már létezne a fizikaiban. Tudjuk, hogy kik fognak közülünk ott élni, ki fog  aktívan belelépni az ápolási folyamatba, ki fog a kerttel foglalkozni, ki fogja a gazdasági folyamatokat kísérni, de csak a távolból, kire számíthatunk a jogi kérdésekben.Tudjuk, kik lesznek azok, akik a praktikumra vagy akár a több hetes, hónapos életgyakorlatra érkező Waldorf diákok beilleszkedését fogják segíteni.

 Lehet, nem ismerjük még őket, de látjuk magunk előtt az embereket, akikkel sorsközösséget fogunk vállalni ezen a helyen. És látjuk az egyik szomszédunkat, Alexander Batthyányit és családját, az első morális befektetőnket. Az általa felajánlott területen olyan jól megépített, 100 éves épületek találhatók, amelyekbe az építésszekkel együtt beleálmodhatjuk az AntroOtthon közössége számára szükséges helyiségeket. Nemcsak lakóépületek, terápiás részleg számára alkalmas épület  áll már a 3 hektáros területen, de egy olyan is, amit bárki meglát, a leendő euritmia termet képzeli bele. 

 De miért vagyunk biztosak benne, hogy lesznek majd olyan emberek, akik Sitkére akarnak költözni és ott élni, dolgozni, megöregedni? Két évvel ezelőtt mi sem gondoltuk magunkról, hogy e dimbek-dombok által körülvett Vas megyei kis faluba költöznénk Budapestről és környékéről. De  az együtt hordozott szellemi impulzus,  a két éves közös  munkánk eredménye már most is elég muníciónak tűnik  egy leendő közös élethez. Joggal bízhatunk abban, hogy mások is meg fogják érezni ennek az alakuló kis közösségnek a húzóerejét és a megfelelő időben a megfelelő emberek fognak ránk találni. És hogy kiket is várunk, hogy jelentkezzenek az antrotthon@gmail.com címen? Olyan embereket, akik 

• készek arra, hogy elköteleződjenek a kezdeményezéshez legszorosabban kapcsolódó Magcsoport mellett, azaz vállalni tudják a kétheti találkozókat és a két találkozás között is aktívan részt vesznek a felmerülő feladatok megoldásában,

• bár nem tudnak rendszeres munkát beletenni, mégis alkalmanként valamilyen szaktudásukat ajánlanák fel a megszülető AntroOtthonért, 

• az  ápoló, gyógyító tevékenységben vállalnának  majd szerepet,

• a leendő biodinamikus kert lesz  a szívügyük, 

• akiket bármilyen más módon megszólított a fenti írás, és időről-időre szeretnének hírt kapni a kezdeményezésről.

AntroOtthon - Életközösség az idős emberekért III.

Ha egy élőlényhez hasonlítanánk az AntroOtthon kezdeményezést, talán nevezhetjük a két éve tevékenykedő Magcsoportot a kezdeményezés szívének. A szív, mint  középpont magában nem tud életképes maradni, ha nincs a periféria, ami igényt  tart a szívből kiáramló tartalomra, sőt jelenléte garantálja a folyamatos lüktető, éltető áramlást, ami nélkül nincs élet. 

Ezért született meg 2023.november 11-én 11 résztvevő jelenlétében a Magcsoport köré szerveződő kör, akik olyan emberekből állnak, akik szeretnék testközelből megismerni  az AntroOtthon ideáját, megismerni egymást, szorosabbra fűzni kapcsolatukat az AntroOtthon kezdeményezéssel.  

Mivel nem titkolt célunk, hogy a csoport működését olyan elemek is áthassák, amit majd a leendő AntroOtthonban is működtetni akarunk, ezért az évkör ünnepei egy vezérmotívumunk például az egymáshoz kapcsolódásban. Az első alkalom, mivel éppen Márton napjára esett,ezért  Szent Márton lényét idéztük fel, aki Szombathelyen született - Sitkétől csupán 30 km-re - és tettei párhuzamba állíthatók az AntroOtthon küldetésével. Csak a nap végére derült ki, hogy  ez a többféle egybeesés talán nem véletlen…..Így született meg az elhatározás bennünk,hogy a Magcsoportot körbeölelő új “lény” neve Márton csoport legyen. A Márton csoport - egyelőre- nyitott. Bárki csatlakozhat, aki 

• már most úgy gondolja,  szívesen lenne az Antrootthon életközösség leendő lakója,

• most nem, de a jövőben el tudná ezt képzelni, ezért még csak barátkozik a gondolattal,

• valamely életterületen - ápolás, gondozás, kertművelés, karbantartás  - munkatársként szeretne majd csatlakozni,

• csupán az idősödéssel kapcsolatos bármilyen tapasztalataival járulna hozzá a munkánkhoz,

• támogatóként szeretne minél többet látni, hallani az AntroOtthonról. 

A Márton csoport havi találkozóival  egy  erős támasz szeretne  lenni a kezdeményezés körül. Mert hiszünk abban, hogy a résztvevők között  az együttmunkálkodás eredményeként láthatatlan kötelékek szövődnek. Éppen úgy, ahogy ez a találkozóinkon Steinertől  felhangzik:

"Az, ami itt történik, a szeretet, a barátság, egymás meghitt megértése által, ezek mind építőkövei odafent, a spirituális régióban épülő templomoknak, és ez felemelő érzés kell legyen azoknak az embereknek, akiket ez a bizonyosság áthat, hogy tudják, ha itt kötelékek szövődnek lélektől-lélekig, ez az örökké létesülés alapja.”

                                                                                           (Kőrösi Ákos fordítása)

Remélhetőleg nagyon különböző emberek élnek majd együtt az AntroOtthonban, akik, amíg csak erejük engedi, fejlődni, tanulni akarnak - leginkább egymástól. Mindegy, hogy biográfus, kertész, nyelvtanár vagy zenész, méhész, könyvtáros vagy festésterapeuta, hiszünk abban, hogy egymás tanítói, ápolói, segítői tudunk lenni. Mivel nem titkolt szándékunk, hogy fiatalok időről-időre kapcsolódhassanak,belemerülhessenek az AntroOtthon életébe, ezért olyan életközösség létrehozása a cél, ahol a közénk érkező ifjak megtapasztalhatják:  az öregedésnek értelme, jelentősége van. Ezt mi már most a Márton csoportban is gyakoroljuk….

AntroOtthon - Életközösség az idős emberekért IV.

A hely szelleme

Miért éppen Sitke? Miért nem Budapest? Vagy környéke? Egyszer majd biztosan ott is lesz antropozófus életközösség, de az AntroOtthon Sitkén szeretne testet ölteni, a Ság tanúhegy szomszédságában, a Hercseg lankás lejtői mellett.  

A kezdeményezésünk, a Magcsoport  még éppen csak születőben volt, amikor Alexander Batthyány felajánlotta a sitkei 3 hektáros majorságot. Majd egy évig úgy dolgoztunk a szellemi idea földre inkarnálódásán, hogy se Sitkét, se más helyet nem néztünk meg. Mert azt szerettük volna, hogy a hely ne határolja be, mi is szeretne a szellemi világból közénk megérkezni. Amikor már volt küldetésünk, dolgoztunk az alapelveinkkel, céljainkkal, beszéltünk arról,milyen emberek számára szeretnénk ezt a helyet létrehozni, nos akkor vettük nyakunkba az országot….A fél évig tartó helykeresés folyamata nem volt zökkenőmentes, egymás közötti kapcsolatainkat tette próbára. De 2022. november végére teljes egyetértésben sikerült kimondanunk: Sitkénél alkalmasabb helyet nem találunk. 

Sitke 20 km-re fekszik Csöngétől, és 15 km-re Celldömölktől. Mind a két helyen, a múlt század elején, a Göllner Mária-féle  budapesti antropozófus körrel párhuzamosan működött az egyetlen vidéki  antropozófus csoport. Weöres Sándor édesanyja, és gyerekként maga a költő is látogatta az összejöveteleket. Gyakran fogadtak külföldi antropozófusokat is, többek között Albert Steffen költőt. Tehát erre a vidékre az antropozófia már 100 évvel ezelőtt “betette a lábát”, nekünk már csak folytatni kell, amit az elődeink megalapoztak. 

Még régebbről és még közelebbről  is visszaköszön a “genius loci”. A egykori sitkei majorság része volt a leendő AntroOtthon felett álló, XVI.században épült kastély, mely a szocializmus idején iskolaként később kastélyszállóként funkcionált. 1665. január 12-én “Sitkey György tudván, látván a maga fogyatkozott állapottyát, maga táplálására, pörlekedéseire, jószága oltalmazására meg kezeléseire és kiváltására való elégtelenségit” úgy döntött, hogy birtokait életfogytig tartó ellátás fejében átadja Esterházy Mihálynak. Ezzel a kissitkei kastély az Esterházy család birtokába került. Nevezhetjük Sitkey Györgyöt egy korabeli “morális befektető”- nek? Az AntroOtthon akkor fog tudni testet ölteni, ha lesznek olyan emberek, akik lemondanak vagyonuk örökölhetőségéről azért, hogy velük együtt elindulhasson  egy életközösség, ahol emberek jövőbe mutató módon kapcsolódnak össze az antropozófia szellemisége által. 

Alexander Batthyány az első morális befektetőnk, aki mindenféle ellenszolgáltatás nélkül bocsátja az AntroOtthon részére a tulajdonában lévő területet, épületeket, mondván az ő családja Magyarországtól évszázadokon keresztül  nagyon sok mindent kapott, most ideje ebből visszaadni. Pszichológusként nagyon jól ismeri Karl König, a Camphill mozgalom és  antropozófus életközösségek  elindítójának munkáit , ő maga pedig hivatása és kutatási területe révén haldoklókat kísér. Mi ez, ha nem kivételes összekapcsolódása múltnak, jelennek és a jövőnek? 

Hát ezért (is) Sitke. 

AntroOtthon - Életközösség az idős emberekért V.

Mi történt eddig Sitkén? 

 2023 augusztusában érkeztünk  először egy kis csapattal Sitkére azért, hogy végre a fizikai világban is mozdítsunk valamit.  Korábban csak ismerkedtünk a számunkra felajánlott , több telekből álló,  több, mint 3 hektáros ingatlan együttessel, a volt majorság területével, melynek első épületén az 1909-es évszám látható. 

Többezer négyzetméternyi alapterületen a száz évvel ezelőtti építéstechnika kimagasló színvonalával találkozhatunk.  Robosztus kő és égetett tégla falak tartják a kiváló minőségű tölgyfa anyagok felhasználásával, mesteri ácsmunkával épített tetőszerkezeteket, melyek máig megőrizték  jó műszaki állagukat. A nagy alapterületű, mezőgazdasági célra hasznosított épületekkel lazán beépített telkek a rendszerváltás óta kihasználatlanok. Némi állagmegóvást eltekintve  csipkerózsika álmát alussza, mégis érezhetően a felébresztésre vár.

Minden egyes látogatás alkalmával újabb és újabb csodás részletét fedeztük fel a területnek vagy éppen valamelyik épületnek. És persze láttuk a hátrahagyott gépeket, anyagokat, szemetet, fűmagot….Elsőként egy 700 négyzetméteres egykori fűmagszárító kitakarításához láttunk neki. Három napon keresztül bontottuk a valamikori cél érdekében beépített fém-és faszerkezeteket, talicskáztuk ki mázsaszámra az otthagyott fűmagot. 

Októberben tovább folytattuk a mélyálomban lévő terület ébresztgetését. 10 diákkal és négy tanárral óriási konténereket pakoltunk meg, tetőt javítottunk, épületet bontottunk. A még felhasználható, kibontott anyagokat újrahasznosításra eltároltuk. 

Azt vizionáljuk, hogy az idei évben jelentős változásoknak lehetünk részesei Sitkén. Június elejétől kezdve több önkéntes, fiatalokból álló csoport érkezését várjuk. Az elszállásolás sátorban vagy csak egyszerűen egy kitakarított épületben, hálózsákban megoldott, viszont egy vizesblokkot fogunk kialakítani az egyik épületben április-május folyamán. A tervek készen vannak,  kaptunk már különböző felajánlásokat úgy anyagban, mint munkaerőben. 

Az idén megérkezik hozzánk az első külföldi önkéntes csoport is. A spanyolországi Keresztény Közösség fiataljai magyar fiatalokkal együtt fognak július közepén táborozni és dolgozni a leendő AntroOtthon területén.  

A nyár folyamán lehet hozzánk csatlakozni, mindig akad majd jó társaság és értelmes munka. Aki nem szeretne lemaradni, az írjon az antrotthon@gmail.com-ra. 

Az AntroOtthon kezdeményezés harmadik éve

„Az ember számára elsődlegesen a világ a fontos, 

amelyben értelmes tetteket akar végbevinni,

 amelyben meg akarja élni a szépet, a jót, az igazat, 

amelyben találkozni akar egy másik emberrel 

a maga egyszeriségében és egyedülállóságában, 

azaz szeretni akarja . „ 

( Viktor Frankl)

Ez lesz a negyedik alkalom, amikor az AntroOtthon körüli történések bekerülnek az AntropoSophia oldalaira. Három év van a kezdeményezés mögött. És három év van még a megnyitóig előttünk.  Mert 2027. szeptember végén, Mihály-napján ünnepélyesen megnyitja kapuit az AntroOtthon. Ekkora már az első 12 ember berendezkedett, elindították közös nagy vállalásukat: az antropozófus életközösség megteremtését a méltó idősödés szolgálatában.

Három évvel ezelőtt reggeli meditációimban hónapokon keresztül éltem egy óriási máglya képével, amivel a fenti feladatot szimbolizáltam. A máglyát körbevettük társaimmal, kezünkben egy-egy égő fáklyával és egyszerre odalépve, meggyújtottuk azt. Három éve valakik folyamatosan őrzi a tüzet és táplálják hittel, bizalommal, sok-sok befektetett önkéntes munkával. Olykor közel somfordál hozzánk a félelem. Vajon  lesz-e elég erő és kitartás bennünk végig vinni ezt a feladatot? Megtaláljuk-e azt a néhány bátor embert, akik  belemernek vágni a nagy kalandba: elköteleződni az életközösség részeként Sitkén, ahol fókuszban az emberhez  méltó idősödés áll?  Vajon ebben a bürokratikus magyar államban, a jog útvesztői átalakulnak-e számunkra labirintussá, ahol segítségünkre siet  Ariadnéként a megfelelő ember, akinek kezében ott az arany szál, mely által  tovább tudunk menni az utunkon? 

A fentiekre nem tudhatom a választ, csak azt látom, hogy az eddigi lépéseink támogatásra találtak.  Csak azt tudom, hogy már most annyian megmozdultak a szűkebb és tágabb környezetemben a leendő AntroOtthonért, hogy ez erőt ad a mindennapok küzdelméhez. Ennek tükrében most következzen az elmúlt egy év történéseinek rövid összefoglalója.

Tavaly augusztusban a kezdeményezőkör tagjaival és néhány érdeklődővel, első alkalommal még úgy dolgoztunk a területen, hogy egy panzióban aludtunk, mert víz és mosakodási lehetőség nélkül nehezen tudtuk a négy napot elképzelni. 

Októberben többször is jártunk Sitkén. Elsőként október közepén egy busznyi emberrel jártuk be a több, mint 100 éves, az akkori kor magas színvonalán megépített, több ezer négyzetméternyi épületet. Nincs olyan ember, akit ne nyűgözne le az egykori majorság, és ne látná a lehetőségek széles tárházát. 

Az érdeklődök egy csoportja 2024.10.14.-én Sitkén, egy bontásra ítélt épület előtt

A bejárást követő beszélgetésen fogalmazódott meg több résztvevő által, hogy tudatosan el kell kezdeni ébresztgetni  a csipkerózsika álmát alvó területet. 

Október második felére a Göllner Mária Regionális Gimnázium egy projektjét szerveztük Sitkére. Négy tanár, 10 diák dolgozott az épületek további tisztogatásán, bontásán. Ehhez kellett a sitkei zarándokszállás, a katolikus plébánia támogatása, akiktől féláron kaptunk bebocsájtást, illetve azoknak a szülőknek az anyagi támogatása, akiknek a gyerekei ugyan nem is ezen a projekten vettek részt, de a célt látva pénzadományokat küldtek. 

 A kezdeményezés szívének tekinthető Magcsoportot  november óta körbeveszi a Márton csoport, melynek havi találkozóira azok az emberek jönnek, akik közelebbről is szeretnék nyomon követni az AntroOtthon kezdeményezés útját, akikkel együtt közösen gondolkodhatunk arról, ki, hogyan képzeli el a leendő életközösség mindennapjait, ki mivel tudná támogatni az idea földre születését.

A Márton csoporttal Sitkén 2024 tavaszán

Decemberben  Silye Imre hozta a hírt: a spanyol Keresztény Közösség egyik papja egy önkéntes fiatalokból álló csoporttal jönne Magyarországra, ha valami értelmes munkába tudnának belelépni.  Munka az nagyon sok van Sitkén, de az ottléthez meg kellett teremteni a minimális feltételeket. Közben a Magcsoportban hosszas tanácskozás után odajutottunk, hogy ahelyett, hogy a sátorozás mellé a legnomádabb körülményeket biztosítanánk, építünk egy olyan vizesblokkot, ami már a majdani célokat is kiszolgálja. Hiszen önkéntesek munkájára még hosszú ideig szükségünk lesz! 

Így indult el az egykori istálló épületében, - ami majd a jövőbeli  közösségi szállást és rendezvények lebonyolítását is szolgálhatja -  a végleges vizesblokk első részének kialakítása. Május elején az osztályomból érkeztek szülők „csapatépítésre”, melynek summázata ez lett: „Mennyivel jobb munka közben ismerkedni, mint például egy kirándulás alatt! Jövünk máskor is!” Egy hónappal később pedig már a gyerekeik jöttek 10 napos praktikumra. A fiatalok őszinték, ami a szívükön, az a szájukon is gyorsan kiszalad. „Tanárnő, itt még 100 év múlva sem lesz idősotthon!” – hangzott el egyiküktől az első órában. De mihelyt megmozdul az akarat, és látható, hogy a munkánk által változást vagyunk képesek előidézni a környezetünkben, a 100 év talán csökken egy kicsit a lélekben. Ez a 10. osztályos gyakorlat, és a  nyár további két eseménye sem jöhetett volna létre, ha felhívásunkra nem mozdulnak meg emberek, akik pénzt küldtek a vizesblokk kialakítására, munkájukat ajánlották fel, vagy éppen olyan eszközöket, amivel felszerelhettünk egy tábori konyhát. 

A Göllner Mária Regionális Waldorf Gimnázium 10. osztálya Sitkén

Micsoda színvonalemelkedés ez az egy évvel ezelőtti állapotokhoz képest! Persze ez így leírva nagyon egyszerűen hangzik, de senkinek nem kell különösebben ecsetelni, hogy 220 km távolságból építkezni nem egyszerű. Jörg Rudi kollégánknak biztos lett emiatt néhány újabb ősz hajszála. Sokan bizonyára a lehetetlen kategóriába sorolták volna  ezt a küldetést, és bizony a jó angyalainkra is szükség volt, hogy a május végi, június eleji esőzések ellenére éppen aznap délután, amikor az osztályom megérkezett a helyszínre, be lett kötve a víz, szennyvíz és az utolsó simítások is megtörténtek a vizesblokkon. Ennek eredményeként ezen a helyen….

ma már ez áll: 

„Hálából” a diákjaim olyan munkát végeztek el a praktikum 10 napja alatt, ami felnőtteknek is dicséretére válna. Több évtizede otthagyott, vastagon porral borított szemetet takarítottak le négy lakás padlásáról, épületeket ürítettek ki, lakhatóvá tettek egy szobát, teraszos kertet alakítottak ki, és mind ezek mellett ilyen hosszú ideig elláttak 30 embert.  

A velük kiállt próba után már nem volt bennem aggodalom, hogy fogunk júliusban ötvenen együtt élni és dolgozni ezen a területen. Pedig nem volt egyszerű a magyar és spanyol mentalitásból eredő különbségeket összehangolni, a szó átvitt és szoros értelmében is közös nyelvet találni. 

A spanyol Nicole Gilabert, a Keresztény Közösség papja, 12 éve szervez külföldi, önkéntes táborokat középiskolás korúaknak. Az utóbbi években dolgoztak már többek között Romániában, Portugáliában, Németországban. A diákok fizetnek azért, hogy a négy felnőtt kísérővel, - akik mindegyike közel 70 éves - külföldre jöhessenek dolgozni. Ráadásul ebben a két hétben leteszik a telefonjaikat is, és kipróbálják milyen lehetett a szüleiknek, akik csupán levelet vagy képeslapot írhattak az akkori építőtáborokból. A tábor mindennapjainak része volt a délutáni biográfia mesélés-olvasás, ahol közösen Tim Guenard Erősebb a gyűlöletnél című könyvét hallgatták, dolgozták fel. És soha nem maradhatott el az éneklés!

Véletlen, hogy a magyarországi Keresztény Közösség fiataljainak tábora is éppen július közepére volt meghirdetve? Mindenesetre Sitkén összetalálkozhattak a magyar és spanyol fiatalok a munkában, a közös éneklésben, kirándulásban. Így lett telezengve általuk a sitkei kápolna, majd a templom. Aztán egy gyalogtúra után a gércei majd egy buszkirándulás eredményeként a veleméri templom. Egy kollégám szerint ez a tábor egy lépés volt a világbéke felé. 

A spanyolok jöttek, láttak, dolgoztak és belopták magukat a velük megismerkedő magyar emberek szívébe. Még akkor is, ha ők is kamaszok és különbözőek. Volt közöttük sok olyan, aki felnőtt módjára fogta meg a munka végét, és persze olyan is, aki kerülte a kihívásokat.  A tábor végén, a saját  kezeik által megtisztított bontott téglákból épített tűzrakó körül ülve, mindannyian azt jelezték, hogy szeretik Magyarországot, Sitkét és a munkát! 

Augusztusban már a felnőtteket vártuk egy négy napos táborozásra. A Magcsoport és a Márton csoport  most végre együtt dolgozhatott a fizikai, lelki és szellemi térben is. A négy napban sok olyan ember is megfordult Sitkén, akik eddig csak távolról, figyelmükkel támogatták a folyamatokat. 

 Alexander Batthyány, aki ellenszolgáltatás nélkül ajánlotta fel hasznosításra a 3 hektáros területet, amikor csak teheti, szívesen találkozik a Sitkére érkező csoportokkal. Mesélt már nekünk a családja történetén keresztül a föld és a rajta élők iránti felelősségről, a hivatása tükrében a professzorához, Viktor Franklhoz fűzödő barátságáról, és legutóbb Valentin Tombergről, akinek hagyatékát Sitkén helyezte el egy kutatható archívumban.   

A bevezetőben említett máglya, az AntroOtthon máglyája világít, és egyre többünket hív a fénye, melegít a hője. Ezért merem bátran leírnia a 2027-es  dátumot. Olyan világot élünk, hogy azt is nehéz kiszámítani, mi lesz egy év múlva. De társaimmal együtt hisszük, álmok nélkül nem érdemes élni, bízni kell a jövőben, és a szellemvilág erejében. 

Szeptembertől tovább gombolyítjuk a jogi, gazdasági, építészeti szálakat, folytatódnak a Márton csoport találkozói, és ezzel párhuzamosan októberben rengeteg fát és bokrot fogunk elültetni a területen. A feladatok egyre szerte ágazóbbak, ha bármi ezek közül megszólította a kedves olvasót, jelezze az antrotthon@gmail.com címen. 

Gyarmati Judit