Mi az az életközösség?

„ Az ember számára elsődlegesen a világ a fontos,

amelyben értelmes tetteket akar végbevinni,

amelyben meg akarja élni a szépet, a jót, az igazat,

amelyben találkozni akar egy másik emberrel

a maga egyszeriségében és egyedülállóságában,

azaz szeretni akarja.”

Viktor Frankl

Kiket várunk Sitkére?

Az életközösség alapjainak lerakásában 12 idősődő , önjáró emberre számítunk, akik vagy már nyugdíjasak, vagy olyan munkát végeznek, ami nem köti őket jelenlegi lakóhelyükhöz. 

Akik  

• elkötelezettek az antropozófia ember és világképe iránt, illetve elfogadják azt. 

• az AntroOtthon  morális befektetői szeretnének lenni, azaz értik, hogy az AntroOtthon olyan nonprofit vállalkozás, melynek elindulásához nélkülözhetetlen azon emberek támogatása, akik megalapozzák ennek a jövőbemutató ideának a megszületését.

• még az AntroOtthonba való beköltözés előtt részt vesznek a leendő közösség formálásában.

• küldetésüknek érzik egy olyan életközösség alapjainak lerakását, ahol az életközösség kínálta lehetőségekre nem, mint a saját pénzükön megvásárolható szolgáltatásokra tekintenek. 

• az életközösség élettereiben, mint saját otthonukban, egészségi állapotuk függvényében részt vesznek a mindennapi élet szervezésében, a házi munkákban, a kert és állatok gondozásában.

• feladatuknak tekintik az AntroOtthon ideájának további hordozását.

Idősödő emberek számára szeretnénk életre kelteni egy közösségi létformát, amelyben  igény szerint visszavonulásra is van lehetőség. Egymás segítése, egymáshoz való alkalmazkodás, csiszolódás, közös és egyéni tevékenységek megvalósítása a célunk. Ehhez szeretnénk minél több tevékenységet közösen végezni, kertet gondozni, zöldséget, gyümölcsöt termeszteni, közösen főzni és természetesen étkezni, élő kapcsolatot ápolni a természettel a kirándulások és a kerti programok által. Nagyon fontos számunkra a művészeti tevékenységek éltetése, terveink szerint a zene, a képzőművészet is helyet kapna a mindennapjainkban a mozgással együtt. Szeretnénk közösen festeni, euritmiázni, bothmerezni, kézimunkázni és énekelni, zenélni. 

Az egészséges környezet itt a Kemenesalján természetes adottság, a közeli erdők és gyógyfürdők is ezt szolgálják, de emellett a szociális egészséget, a támogató közösséget is alappillérünknek érezzük. 

Természetesen a részvétel mindenben igény szerinti. Ezért is terveztük úgy a lakóhelyeket, hogy bárki, bármikor megélhesse a visszavonulás, befelé fordulás idejét.

Tudjuk, hogy idősebb korban már nehezebben mehet az alkalmazkodás, ezért az a célunk, hogy fokozatosan, lépésről-lépésre integráljuk az új belépőket, akik bármikor juthatnak arra a döntésre, hogy mégsem itt van az ideális helyük. 

Az a törekvésünk, hogy az itt élők tisztelettel és megbecsüléssel forduljanak a másik ember lénye felé és bátorsággal lépjenek arra az új útra, változásra, amely előttük áll. 

Ez párhuzamba állítható a Waldorf iskolák szemléletével, amelyek a gyors elterjedésüket annak is köszönhették, hogy másfajta odafordulással, figyelemmel közelítettek a gyerekekhez, és ez sokak számára rendkívül vonzó volt. Hasonlóan szeretnénk az idősotthont is kialakítani.

Leendő közösségünkben jelentős szerepet kapnak a keresztény ünnepkör eseményei és az arra való felkészülés szellemileg, lelkileg és fizikailag is. 

Mindezek közben jelentős kérdések merülnek fel: 

- Képes- e egy idősebb ember korábbi kötöttségeitől, szokásaitól eltérő, újfajta életformát kialakítani?

- Teljes belső szabadságát ki tudja-e vívni ehhez a döntéséhez?

- Akar- e újat tanulni, adni és elfogadni?

- Együtt tud-e élni azzal a hozzáállással, hogy ez nem egy korábbi tapasztalatokra épülő, már bejárt út, hanem folyamatosan formálódó, alakuló folyamat - ami tőle is függ?

Ha csupán e néhány kérdésre keressük a választ, kiderül, hogy nem egyszerű, könnyű útra lépnek a beköltözők. 

Többek között bátorság, belső béke, nyugalom és teremtő fantázia segítheti az új életforma kialakítását.

Kiket várunk?

• Akik egy közösségben, egymást formálva megélni az idősödés lépéseit.

• Akiben él a vágy a tevékeny, élményekben gazdag évek iránt.

• Akik már megtalálták vagy meg szeretnék találni a kapcsolódásukat az antropozófiával.

• Akik a halál misztériumára közösségben szeretnének felkészülni és azt tudatosan élnék meg.

• Akik Suzanne Simard kutatásai alapján úgy érzik, hogy ők is egy-egy anyafák (apa-fák), akik az utolsó pillanatukig szeretnék a körülöttük élőket gazdagítani, támogatni mindazzal, ami bennük az évtizedek alatt felhalmozódott.